Azt tervezzük, hogy egy kombinált föld feletti és föld alatti tábort építünk, és a Holdat ugródeszkaként használjuk a Naprendszer többi részének további felfedezéséhez. A föld feletti rész főként egy lapos, gömb alakú épület, hogy ellenálló legyen a meteoritbecsapódásokkal szemben, és jobban védje az űrhajósokat, ezért falai összesen három rétegből állnak. Legbelső rétegét kemény titánötvözetből öntik; a középső réteg belsejében aerogél anyagot használnak; a legkülső réteg pedig "holdbetont" használ, amelyet a rendkívül képlékeny holdi talaj és emberi vizelet keverésével képeznek, majd holdi talajjal fedik be. Két emeletet tervezünk építeni, hogy az űrhajósok számára széleskörű elhelyezési feltételeket biztosítsunk, amelyek főként a következőket foglalják magukban: űrgazdasági kísérleti terület, lakóterület, tudományos kutatási terület, raktárterület.

A Hold túlsó oldalán lévő mikromágneses rétegben; a Hold túlsó oldala nemcsak erőforrásokban gazdag, nyílt terep, amely alkalmas csillagászati megfigyelésre, hanem egy különleges zónával is rendelkezik. A Holdnak nincs olyan légköre és mágneses tere, mint a Földnek, így a napszél részecskéi közvetlenül bombázhatják a holdfelszínt, ezek a részecskék károsítják a mesterséges berendezéseket, a napelemeket tönkreteszik, és ami még fontosabb, hosszú időn keresztül egészségügyi kockázatot jelentenek a Holdon dolgozó űrhajósok számára, de szerencsére a Hold túlsó oldalán van egy speciális mágneses mező, amely a napszél több mint 50%-jét, azaz a mikromágneses réteget képes leárnyékolni.

A holdi táborok építéséhez a lehető legkönnyebb kialakításra és az anyagforrások széles skálájára van szükség. Az anyagfelhasználás tehát a holdpor, más szóval a holdi talaj. Ennek az anyagnak az a nagy előnye, hogy mindenhol látható, a Hold felszínét ez az anyag borítja, és a borítás vastagsága 20 centimétertől több méterig terjed. Itt 3D-nyomtatókat kell használni, és kis rovereket fogunk használni, amelyek alatt egy kis lapát van, amelyik elszállítja a holdi talajt oda, ahová építeni kell, és ott egy vékony réteg földet halmoz fel, majd más gépek rétegről rétegre megszilárdítják a talajt, amíg néhány hónap múlva az egész bázis megépül.

Az építkezés során az épület középső rétegének belsejébe aerogél anyagot választottak, amely tartós, és akár 1400 Celsius-fokos hőmérsékletet is kibír, jó hőszigetelő képességgel, amely elegendő ahhoz, hogy ezeket a hőmérsékleteket elszigetelje. Ráadásul a tetején kupolával rendelkezik, és hatalmas súlya megvédhet minket. A hőmérséklet, a gleccserek sebességének, a felszínborításnak és a geometriának a műholdak által történő megfigyelése 80% pontossággal képes ellátni a meteoritok helyének előrejelzésének funkcióját.

A holdi talaj szilícium- és fémoxidokat tartalmaz, átlagosan 43% tömegű oxigént, amelyekből az oxigéntartalmú vasásványokat kiválogatják, majd az oxigéntartalmú vasásványokat a Földről hozott hidrogénnel redukálják, és friss vizet állíthatnak elő.

Zárt ökoszisztémákban a növények képesek a szerves hulladékot újrahasznosítani és a szén-dioxidot belélegezhető oxigénné alakítani. A levegő és a víz segítségével holdi mezőgazdasági és akvakultúra-bázis létesült a Holdon, és a Holdon élő emberek élelemforrása teljes mértékben biztosított. A fehér és vörös LED-fényt használva vízben is lehet termeszteni, a fényt úgy állítva be, hogy a növény ásványi anyag- és vitaminösszetétele megváltozzon.

A holdi talaj nagyszámú "hélium-3"-at tartalmaz, a "hélium-3" ideális tiszta energia, a Holdon legalább 1 millió tonna hélium-3 van, ami elég az egész Föld számára, hogy tízezer évig használhassa, míg a napszél még mindig hélium-3-at küld, a tartalékok változatlanok, a hélium-3 egy nagyon hatékony nukleáris fúziós energiatermelő üzemanyag, "szuper energiának" nevezhető. Napközben a Hold rendkívül napfényes, és a napelemek feltöltődnek, hogy energiát szolgáltassanak a bázisnak.

A holdi küldetésből visszahozott regolitminták rendkívül gazdag oxigéntartalékokkal rendelkeznek, és a regolit tömegének mintegy 40%-45% része oxigén. Egy speciálisan erre a célra kialakított kamrában az oxigéndús anyagot olvasztott sóba merítik, 950 °C-ra hevítik, majd elektromos áramot vezetnek át rajta, ami kiváltja az oxigén kivonását és vándorlását, miközben az elektródáknál felhalmozódik, és fémporok keverékét hagyja maga után. Ugyanakkor a kabin tartalék oxigénforrását nyomás alatt lévő oxigénpalackok biztosítják, amelyeket a holdi bázison helyeznek el az alkalmi szükségletekre.

A Hold átlagosan körülbelül 384 000 kilométerre van a Földtől. Ezért, ha az űrhajósok sikeresen létrehozott bázis a Holdon, így lehet bázis a Holdon, mint egy ugródeszka, hogy tovább vizsgálja a többi naprendszer, hogy az emberi, hogy nézd meg a távolabbi objektumok, bázis a Holdon válhat a Föld legközelebbi űrbázis, kényelmes az űrhajósok más, távolabbi űrmissziók. Ugyanakkor az ember az űrkörnyezetet felhasználhatja a Hold és a Föld eredetének és fejlődésének tanulmányozására. Kísérletek és fejlesztések a mikrobiális géntechnológia, a zárt környezetben működő életfenntartó rendszer és a nagyméretű mesterséges bioszféra területén; a holdi erőforrások fejlesztése és hasznosítása, holdi vállalkozások létrehozása, az űripar fejlesztése: űrturizmus és más kereskedelmi tevékenységek biztosítása az emberek számára.

Az űrhajósok napja három szakaszra oszlik: 6:00-16:00 az első űrhajóscsoport számára, 16:00-20:00 a két űrhajóscsoport számára a munka átadására, és 20:00-6:00 a második űrhajóscsoport számára.

Az űrhajósok napja a lakókörzetben kezdődik, ahol minden szükséges dolog megtalálható lesz a mindennapi élethez, és két csoportra osztva, időbeli szakaszokra osztva végzik majd a küldetéseket, hogy a holdi tábor mindig felügyelt legyen.

Az űrhajósok első csoportja kinyitotta hálófülkéit, megmosakodott, és reggelizett, felkészülve a napi küldetésre.

Az asztronauták holdjárókat vezettek az egész holdi bázis körül, oxigéngépet működtettek a talaj szondázására, szilícium- és fémoxidokat tártak fel a holdi talajban, és hidrogénnel oxigéndús vasásványokat állítottak vissza, hogy friss vizet állítsanak elő, és így oxigént hozzanak létre az új napra.

Az űrhajósok ezután egy finom ebédet fogyasztanak az étteremben.

Ebéd után az űrhajósok az űridőjárási mezőgazdasági kísérleti zónába mentek, hogy megfigyeljék a meglévő növényeket, rögzítsék növekedési állapotukat, és elkezdjék tanulmányozni a holdi környezetnek megfelelő új növények termesztését.

A szorgos munkának vége, az űrhajósok szabad tevékenységet végezhetnek, az űrhajósok testi egészsége érdekében az űrhajósoknak minden nap el kell menniük a rehabilitációs gyakorlótérre, hogy gyakoroljanak.

Rövid szünet után az űrhajósok a kutatási területre léptek, hogy továbbfejlesszék és tanulmányozzák a Holdat, a holdi bázist ugródeszkaként használva a Naprendszer más részeinek további felfedezéséhez.

Ezt követően az űrhajósok második csoportja felébredt, mosakodás után az összes űrhajós együtt ment a konferenciaterembe, elvégezték a munkaátadást és megbeszélési jegyzőkönyveket készítettek, majd az űrhajósok első csoportja belépett az alvó kapszulába.

Az űrhajósok második csoportjának beosztása hasonló az első csoportéhoz, emellett az űrhajósok második csoportja ellenőrzi az egész holdbázis munkakörülményeit, hogy biztosítsa a holdbázis normális működését.