3.1 - Hogyan biztosítja a holdtábor az űrhajósok számára az alapvető szükségletekhez, például vízhez, élelemhez, levegőhöz és energiához való fenntartható hozzáférést?
Víz: A vizeletet és más háztartási szennyvizet a feldolgozóba vezetjük, amely a vizelet-visszanyerő rendszerben szűrni, desztillálni, tisztítani, hűteni és szétválasztani tudja őket, hogy sósvizet állítson elő. A sóoldatot a sóoldat visszanyerő rendszer fogadja, és a vizet kivonjuk. A sót és a szerves anyagok egy részét három réteg speciális szűrőn keresztül távolítják el, a vízben maradó szerves anyagokat pedig oxidálják, és végül a minőség ellenőrzése után belépnek a tartályba. Ugyanakkor a Hold déli pólusán tábort építenek, ahol a szilárd vizet egy holdjáró gyűjti össze, és a víztisztító berendezésbe olvasztva háztartási vízzé alakítják.
Élelmiszer: Főként a táborban termesztett zöldségekre és a földből hozott élelmiszerekre támaszkodva, a felföldi árpa és a bok choy ültetését választjuk. A magas szénhidráttartalmú hegyvidéki árpa jól alkalmazkodik a környezethez, alkalmas arra, hogy az űrben alapélelmiszerként termesszük. A rövid növekedési ciklusú, magas tápértékű és sekély gyökérzetű kínai káposzta szintén alkalmas arra, hogy ott élelmiszerként termesszük.
Levegő: A tábor levegőjéből elnyeljük a vízgőzt, és az űrhajósoktól származó folyadékot elektrolízissel gázokat állítunk elő. Ez a módszer bizonyos mértékig enyhítheti a légszennyezést. A kibocsátott hidrogéngáz segédgázként is felhasználható a napenergia-termeléshez. A holdjárón keresztül oxigént és nitrogént tartalmazó vegyületeket is gyűjtöttünk a Holdról, magas hőmérsékleten megolvasztottuk őket, majd elektromossággal ionizáltuk a gázmolekulákat.
Energia: A hő felhasználásával nagynyomású gőzt állítunk elő, amely egy turbinát forgat és villamos energiát termel. Az urán-oxid szabályozott hasadása és a hulladék elégetése állandó mennyiségű hőt termel, így az atommaghasadás a fő energiaforrásunk. Napelemekkel a normál energiaigényt is képes fedezni.
3.2 - Hogyan fog a Holdtáborod foglalkozni az űrhajósok által a Holdon termelt hulladékkal?
A hulladék egy kis részét, amelyet nem lehet újrahasznosítani, kísérleti mikrobák bontják le, a különböző mikrobák bomlástermékeit és bomlási sebességét vizsgálva, hogy megtalálják a hulladék ártalmatlanítására legalkalmasabbakat: a maradékot elégetik, hogy energiát nyerjenek. A másik részét újrahasznosítják. A vízkörforgató rendszer szűrés, desztilláció, tisztítás, hűtés és leválasztás révén sós vizet állít elő a vizeletrendszerben. A szűrőn keresztül eltávolítják a sót és a szerves anyagokat, a víz minőségét pedig ellenőrzik, mielőtt a tartályba kerülne, és végül a szállítószivattyú nyomására eljutna az iható ivógépbe. A légkeringés fő formája a kémiai reakciók. Az új gáz a vízgőz és a hulladékfolyadék elektrolízisével keletkezik. Az oxigén a légzéshez használható, a hidrogén pedig segédgázként használható a napenergia-termeléshez.
3.3 - Hogyan fogja a Holdtábor fenntartani a kommunikációt a Földdel és más Holdbázisokkal?
A földdel való kommunikációhoz rádióérzékelő eszközöket használunk. A radar elektromágneses hullámot sugároz a célpont besugárzására, és annak visszhangját fogadja a kommunikációhoz, ami jelenleg is hatékony és egyszerű kommunikációs módszer.
Összehasonlítjuk a rádiós és a lézeres kommunikáció előnyeit és hátrányait, és döntést hozunk. A lézeres kommunikációs technológia hátránya, hogy többe kerül, mint a rádiózás, és Földre orientált vevőt igényel, amelyet nehéz a forgó Hold és a Föld viszonylatában összehangolni. Ezenkívül a lézert a földi időjárási viszonyok is könnyen befolyásolják, és esős időben a hatás rossz, és az azonnali kommunikáció a Holdon rendkívül fontos, az űrhajósok biztonságával és a munkával kapcsolatban megvalósítható. Ezért választottuk a rádiós kommunikációt, amely alkalmasabb volt egy holdi tábor számára.