2.1 - Hol szeretnéd felépíteni a Holdtábort? Magyarázd meg a választásodat.
Először is, a bázis föld alatti elhelyezkedése megvédi a bázist a zord holdi környezettől, beleértve a napsugárzást és a szélsőséges hőmérséklet-ingadozásokat. Ez csökkenti a nehéz árnyékoló berendezések szükségességét, ami megkönnyíti és olcsóbbá teszi az építési folyamatot.
Másodszor, a lávacsövek könnyen hozzáférhető forrást biztosítanak olyan erőforrásoknak, mint a víz, amelyet a jeges regolitból lehet kinyerni. Mivel a víz nélkülözhetetlen az emberi lakhatáshoz és a rakétaüzemanyag előállításához, egy közeli forrás jelentősen csökkentené az utánpótlási küldetések költségeit.
Emellett a lávacsövek által nyújtott természetes védelmet ki lehetne használni növények termesztésére ellenőrzött környezetben, fenntartható friss élelmiszerforrást biztosítva.
Végül pedig a Philolaus-kráter elhelyezkedése stratégiailag előnyös, mivel a Hold északi pólusa közelében található. Ez a hely szinte állandó napfényhez biztosít hozzáférést, amelyet napenergiaként lehet felhasználni, és így a bázis energia-önellátóvá válhat.
2.2 - Hogyan tervezed felépíteni a Holdtábort? Gondoljátok át, hogyan tudnátok hasznosítani a Hold természeti erőforrásait, és milyen anyagokat kellene a Földről behoznotok. Írjátok le a technikákat, az anyagokat és a tervezési döntéseket.
Az egész ULS-bázis a bionikus hangyafészek szerkezetét alkalmazza, amely a holdi lávacső trendjének megfelelően épül, így az épületszerkezet a legnagyobb sűrűségű, a szükséges anyagok a legegyszerűbbek, a felhasználható tér a legnagyobb, és a szerkezet stabil és szilárd. Alkalmas az alap építéséhez és a későbbi bővítéshez.
I. fázis: Barlangkutató robotok küldése a bázis általános tervének befejezésére a terepfeltárási adatok alapján, a szükséges készletek és óriási 3D nyomtató robotok szállítása, a holdfelszínre történő leszálláskor a tehetetlenség révén hőelektromos energiaoszlopot helyeznek el, és a korai építkezéshez üzemanyagcellákat és hőelektromos energiatermelést használnak; A lézerballon-technológiát a lávacső ésszerű átalakítására használják, majd a bázis teljes szerkezetét a holdi talaj segítségével nyomtatják ki. A felszíni épületeket 3D nyomtató robotok által nyomtatott fordított dialízis membránokkal borítják, és a programozható műanyag és origami szerkezet szerint önbeilleszkednek a napszél elnyelésére a korai építéshez.
2. fázis: Különböző felszerelések szállítása a Holdra, a B1 alapvető életzóna építésének befejezése, hogy egy kis számú űrhajós beléphessen és segíthessen a jövőbeli báziskísérletekben, valamint a B2 (holdi kutatási terület) és a B3 (lakó- és szórakoztató terület) alsó rétege.
Harmadik fázis: Négy vagy öt asztronauta száll fel a holdi bázisra, és amint a bázis stabilizálódik, a lakóhelyiségek lent folytatódhatnak, és tovább bővülhetnek, hogy több asztronauta és kutató befogadására alkalmasak legyenek.
2.3 - Hogyan védi és nyújt menedéket az űrhajósoknak a Hold zord környezete ellen?
Az ULS egyedülálló építészeti elhelyezkedése megoldotta az űrhajósok Holdon való túlélésének legtöbb problémáját. Az ULS egyedülálló bejárata egy kétszintes szerkezet, amely a Whipple-pajzs tervezési koncepcióját alkalmazza, hogy hatékonyan ellenálljon a meteoritok becsapódásának. A földalatti szerkezeteket úgy tervezték, hogy ellenálljanak a Hold zord környezetének, beleértve a napsugárzást, a szélsőséges hőmérséklet-ingadozásokat és a mikrometeorit-becsapódásokat. (A NASA kutatásai szerint a Hold felszínén 6 méter mélység alatt 17-19 Celsius-fokos állandó hőmérsékletet lehet fenntartani.)
Vészhelyzet esetén a bázisnak lesz egy központi csomópontja, mint biztonságos terület. A központot zsilipekkel és vészhelyzeti készletekkel, például extra oxigénnel, vízzel és élelmiszerrel látják el. Ezenkívül a holdi bázist tartalék áramellátó rendszerekkel és kommunikációs berendezésekkel is felszerelik, hogy az űrhajósok vészhelyzet esetén is kommunikálni tudjanak a Földdel.
Ezenkívül a bázison orvosi létesítmények is lesznek, amelyek az űrhajósok orvosi ellátását biztosítják. A létesítményt fejlett orvosi berendezésekkel és képzett egészségügyi személyzettel szerelik fel, hogy bármilyen sérülést vagy betegséget kezelni tudjanak.
Röviden, a holdi tudományos bázist úgy tervezik, hogy megfelelő védelmet és menedéket nyújtson az űrhajósok számára. A moduláris felépítés és a sugárzásvédelem segít megvédeni az asztronautákat a zord holdi környezettől, míg a fejlett létfenntartó rendszerek és a vészhelyzeti ellátmányok biztosítják a túlélésüket vészhelyzet esetén.