A Holdtáborunk egy bővíthető bázis, amelyet úgy terveztek, hogy a legénység növekedésével vagy az üvegházi ökoszisztémák növekedésével bővíthető legyen. 

A víz kritikus erőforrás emberi életterünk számára, ezért a tábor egy kis kráter mellett van, ahol a vízjég miatt állandó árnyékos területek vannak. A vízjeget ezekből a sötét zónákból egy ellenőrzött szublimációs eljárással fogják kivonni és folyadékká alakítani.

A település különböző modulokra oszlik, mindegyiknek saját célja, kialakítása és anyagai vannak, ezek a tervek három szerkezeten alapulnak:

Először is, az üvegház összecsukható szerkezete, amely lehetővé teszi, hogy mechanikusan változtassuk a méreteit a különböző méretű ökoszisztémák befogadására.

Második, hatszögletű alakú élőhelyek a lakóhelyiségek, raktár, étkező vagy tornaterem számára, ahol egy része a föld alá kerül, hogy megvédje a mikrometeoritoktól.

Harmadszor, merev szerkezetek az energiamodulhoz, az űrsikló platformjához vagy az oxigéntartályokhoz.

Az üvegházat központi egységnek tekintjük, egy négy félgömbből álló, összecsukható szerkezetnek, amely különböző környezetekkel rendelkezik, amelyek a növények fotoszintézisén keresztül oxigént és szén-dioxidot, az akvapónián keresztül pedig élelmiszert biztosítanak.

Az energiát a tábor felszínén nagy területen elosztott napelemek segítségével nyerik, az e célra fenntartott terület meglehetősen nagy, mivel a napsugarak széles szögben esnek be a felszínre, így a napsugarak kevés energiát bocsátanak ki, és sok panelre van szükség ahhoz, hogy ésszerű mennyiségű energiát termeljenek.

Egy újrahasznosító modul segít az űrhajósoknak, hogy vizeletükből és ürülékükből vizet és nitrogént nyerjenek.

A holdi pólusok közelében

Holdtáborunk az Ibn Bajja krátertől északra, a déli pólustól mintegy 200 km-re helyezkedik el, ahol a napsugarak nagyobb beesési szöge miatt a hőmérséklet nem olyan szélsőséges.

Az Ibn Bajja gerincét szinte állandóan megvilágítják, ami előnyös a bázis megvilágításához és a berendezések energiaellátását biztosító napelemek elhelyezéséhez. Ugyanígy a kráter belsejében a vízjég is a kráter alján lévő, állandóan árnyékban lévő területekre koncentrálódik.

A kráter mérete, körülbelül 2000 m mélység, megfelelő ahhoz, hogy a belsejében lévő árnyékos területekről vízjeget vonjanak ki, amelyet csővezetékek segítségével, szabályozott szublimációval folyékony vízzé alakítanak át. A kivonás után elektrolízisre kerül sor, hogy oxigént nyerjenek a légzéshez és hidrogént az űrsikló üzemanyagaként.

A 450 m magas krátergerincen a Földdel való kommunikáció megfelelő, nincs szükség további műholdra, mint a Hold sötét oldalán.

A tábor felépítéséhez moduláris alkatrészeket küldünk, amelyeket a helyszínen kell összeszerelni, felépítve a különböző szerkezeteket.

A lehető legkevesebb helyet kell kihasználnunk, hogy energiát takarítsunk meg a terek hűtéséhez és a hatékony nyomás alá helyezéshez. Ez az oka annak, hogy a központi főszerkezetet, ahol a lakóterek, a tornaterem, az étkező és más fontos helyiségek találhatók, kis modulokból építjük fel, hatszögletű növényekkel.

Ez a hatszögletű forma lehetővé teszi, hogy a legénység növekedésével és a táborban tartózkodók számának növekedésével apránként további modulokat építsenek be, amelyekben az űrhajósok és a műszerek elférnek.

Ezeknek a szerkezeteknek az anyaga kevlárból és mylarból készült, egymásba fonódó rétegek a tetőn.

Az üvegház a Hoberman-féle bővülő rendszerrel épült, így a szerkezet a benne lévő ökoszisztémák növekedésével együtt bővül.

Az üvegház és a főépület falainak külső borítására ETFE (etilén-tetrafluoretilén) átlátszó, vízzel töltött pneumatikus paneleket használunk. A Holdon a gravitáció a földi gravitáció hatoda, így a súly nem jelent kritikus problémát a szerkezet stabilitása szempontjából.  

Ezt az üvegházat és a főfalakat kettős grafénréteg védi, ami ellenálló képességet biztosít a szerkezetnek. 

Mint már említettük, úgy döntöttünk, hogy a vízjeget a kráter belsejében lévő fenékről egy ellenőrzött szublimációs folyamatot végrehajtó csővezeték segítségével nyerjük ki.
A nulla nyomás következtében a víz csak jég vagy gőz formájában létezik. A kráter belsejében a víz jege körülbelül -240 ºC-os, de amikor a hőmérséklet -70 ºC-ra emelkedik, a víz gőz formájában szublimálódik.
Egy kis csővezetéket indítunk a kráter aljába, a jéggel érintkező szélsőséget a csővezetékben lévő kis fűtőberendezéssel felmelegítjük, és a jég helyi hőmérsékletét -70 ºC-ra emeljük, majd a szublimációt végrehajtjuk, és a gőzt összegyűjtjük a kráterben.
Miután felszállt, a vizet a felhasználás szerint osztják szét, attól függően, hogy az üvegházba, a házakba vagy a tábor egy másik moduljába kerül.
A Holdtáborban a vizet is az újrahasznosító modulból nyerhetjük, ahol a legénység vizeletét és ürülékét hasznosítják újra.

Mint már említettük, egy üvegházmodul épül, hogy a bázis lakói számára élelmiszert termelhessenek. Az ötlet az, hogy a növényeket az üvegházon belül a növekedésükhöz szükséges vízigényüknek megfelelően osztják fel a különböző részekre.
Egy akvaponikus egységet fogunk használni a gyógynövények és zöldségek termesztésére, valamint a hidroponikus kertészet segítségével halakat fogunk tenyészteni.

Megújuló energiaforrásként a napfényt fogjuk használni, amelyet a tábor közelében elhelyezett napelemeknek köszönhetően kapunk meg, hogy energiával lássuk el a tábort.
Vannak áramfejlesztőink, amelyek a víz szublimációját felhasználva egy turbinát forgatnak az áramtermeléshez, ezt az energiát felhasználják és akkumulátorokban tárolják.
Azokban az időszakokban, amikor a napsugarak nem érik el a Hold felszínét, például a Holdon bekövetkező napfogyatkozáskor, az akkumulátorokban felhalmozott energiát használjuk.

A víz egy része az energiaerőműbe kerül, ahol kezelik és elektrolízis útján átalakítják, hogy oxigénnel lássa el a különböző élőhelyeket.
A Föld légkörének levegője körülbelül 75 százalékban nitrogénből és 20 százalékban oxigénből áll.
Az üvegházban lévő ökoszisztémák oxigént és szén-dioxidot termelnek, a nitrogént pedig a vizelet és az ürülék újrahasznosításából nyerik az újrahasznosító modulban.

A szervezés alapvető fontosságú a legénység életben tartásához, így az ellenőrzéssel kapcsolatos naplófeladatokat is meg kell szervezni a biztonság érdekében. 

Először is, ellenőrizni kell a nyomást az élőhelyeken belül, ha nyomásvesztés következik be, mert a levegő kijön az élőhelyeken, az emberek perceken belül meghalhatnak.

Egy másik fontos folyamat, amelyről gondoskodni kell, az elektrolízis, mivel ez a folyamat oxigént termel, amely kiegészíti az üvegházban lévő növényekből származó oxigént.

Ami az energiát illeti, bár rövid ideig használhatunk akkumulátorokat, a napelemek fontosak a berendezések működtetéséhez és a nyomószivattyúk működtetéséhez szükséges energia előállításához.

A személyzetet műszakokra osztják, hogy az összes előző szempontot ellenőrizni tudják, és éjszakai műszakra is szükség lesz, hogy valaki ébren legyen, ha meghibásodás vagy probléma merülne fel a rendszerben, és azt meg kell javítani.

Ezután következik a nappali műszak, amelyben mindenki más-más feladatot lát el a tábor különböző részein.

Minden műszaknak lesznek szünetei, hogy a közös helyiségekben étkezhessenek és a tábor többi lakójával érintkezhessenek, hogy pihenhessenek vagy például a tornateremben tornázhassanak, anélkül, hogy megfeledkeznének az alvás idejéről.