Először is, miután az űrhajósok megérkeznek a Holdra, kiválasztják a megfelelő lávacsövet a holdi tábor építési helyszínéül, majd a holdi talaj és a vizelet segítségével 3D nyomtatással építőanyagokat szereznek. A holdjárót és a napelemeket közvetlenül űrhajóval szállítják a Holdra. Miután a holdtábor építése befejeződött, a növénypalántákat űrhajóval szállítják a Holdra. Előtte az űrhajósok számára szükséges vizet és élelmet a Földről szállítják.

A Hold felszíne alatti hosszú, íves és kanyargós átjárót "lávacsőnek" nevezik, amelyet a meteoritok ütközése, a holdrengés és a földi gravitáció által kialakult nyomás okozhat. A lávacsövek átmérője akár több száz méter széles is lehet, ami rengeteg helyet biztosít a föld alatti holdi előőrsök számára. A lávacső teteje megvédi az űrhajósokat az űrsugárzástól, a kozmikus meteoritok ütközésétől és a hatalmas hőmérsékletkülönbségektől. A növénykultúra üvegháza is a földalatti lávacsőben épül, a világítást pedig mesterséges világítással helyettesítik.

Egy új kísérlet során kiderült, hogy a vizeletben lévő karbamid jó ragasztóanyag, amellyel a Hold felszíni törmelékeit össze lehet ragasztani, jelentősen megnövelve annak képlékenységét és tartósságát. A felszíni törmelék tégla 3D nyomtatással készíthető a Hold felszíni törmelékéből és az űrhajósok vizeletében lévő karbamidból. Ez a fajta tégla nyilvánvalóan a legalacsonyabb költséggel és a legrövidebb beszerzési idővel rendelkező holdbázis építőanyaga.

A holdi tábor a Hold felszíne alatti lávacsőben van, amely hatékonyan el tudja kerülni a meteorit, a kozmikus sugárzás, a por és így tovább.

A Hold homokja sok oxigént tartalmaz, amelyből friss víz és oxigén készíthető. Az ötlet lényege, hogy targoncával automatikusan kiássuk a homokot a Hold felszínén, kiválogassuk belőle az oxigéntartalmú vasásványokat, majd hidrogénnel redukáljuk az oxigéntartalmú vasásványokat, és így friss vizet állítunk elő.

Az űrbeli súlytalanság körülményei között a holdi talajban lévő növényi magvak csírázási aránya magasabb, növekedése gyorsabb, virágzása vagy fejesedése korábbi és ültetése könnyebb. Az üvegház ültetésre, sőt tenyésztésre is használható, hogy élelemhez jussunk.

A Holdon nincs szél, nincs eső, nincs napsütés, és nincs légköri elnyelés. A Nap sugárzási intenzitása körülbelül másfélszerese a földi sugárzásénak. Ezért a Holdon a napenergiát világításra, fűtésre, fűtésre és energiatermelésre lehet használni. Természetesen szükség esetén atomerőműveket is lehet építeni a Holdon, hogy a bázis megfelelő energiaellátását biztosítsák.

A tudósok megállapították, hogy a Hold homokja sok oxigént tartalmaz, így a Hold homokjából friss vizet és oxigént tudnak előállítani. Az ötlet lényege, hogy targoncával automatikusan kiássák a holdfelszínen lévő homokot, kiválogatják belőle az oxigéntartalmú vasásványokat, majd hidrogénnel redukálják az oxigéntartalmú vasásványokat, és így friss vizet állítanak elő. A vízzel az elektromosság vízelektrolízist végez, és oxigént és hidrogént nyerünk. Ezenkívül a növények is képesek oxigént biztosítani.

A holdi tábor a hold alatti lávacsőben épült, ezért nem alkalmas városnézésre. Azonban kevés ember van a Holdon, és a tábor területe kicsi, így nincs szükség a kereskedelem fejlesztésére. Ez a fajta kis holdi bázis alkalmas tudományos kutatásra, és a Hold belsejének titkait sokkal kényelmesebben lehet felfedezni, ha a föld alatt helyezkedik el.

Kora reggel az űrhajósok friss zöldségeket szedhetnek a növénykultúra-teremben, és finom reggelit fogyaszthatnak. Ezt követően az űrhajósok egy sor tudományos kutatási tevékenységet végezhetnek a táborban. Mivel a tábor a föld alatti lávacsőben van, az űrhajósok a holdjáróval a táboron kívül kisebb tevékenységeket végezhetnek a holdfelszín körül, és egyúttal javíthatják a holdfelszínen lévő napelemeket. A tudományos kutatási tevékenységgel töltött nap után az asztronauták a hálószobában pihenhetnek és tanulhatnak.