Ez a holdi lakhatósági projekt egy olyan nemzetközi, több küldetést magában foglaló projekt, amely lehetővé teszi az űrhajósok és a tudósok számára, hogy értékes kísérleteket végezzenek a Holdon, és tanulmányozzák a hosszú távú holdi lakhatóság hatásait. Ezenkívül ez a projekt a holdi környezet egyedisége miatt előfutára lesz a Mars-felderítési és -lakhatósági projektnek. A zord holdi környezet képes lesz szimulálni a Mars lehetséges állapotát, így az űrhajósok és a tudósok számára tesztelési lehetőséget biztosít a marsi projekthez tervezett berendezésekhez. A holdi bázis három központi modulból és több, különböző célú speciális modulból áll, a modulok mindegyike összekapcsolható és a további fejlesztés érdekében bővíthető. A bázist úgy tervezték, hogy hat űrhajós két hónapig eltartható legyen ellátás nélkül. Összességében ez a projekt rendkívül értékes lehetőséget biztosít az űrhajósok és a tudósok számára a Holdon való hosszú távú lakhatóság kutatására és a Mars-expedíciós projekt előkészítésére.

A tábor a Hold déli féltekéjén található Clavius-kráterben épül fel. A NASA legújabb kutatásai megerősítették, hogy a Clavius-kráterben víz található, így ideális kutatási terület lesz, mivel a víz elengedhetetlen a Holdon való tartós emberi tartózkodáshoz. Ráadásul a Clavius-kráter a Hold egyik napfénykrátere, így ez a helyszín különösen ideális, mivel a táborban elhelyezett napelemek folyamatosan energiát tudnának gyűjteni a Napból.

A tábor építési folyamata három fázisból áll, mindegyik fázis más-más célt szolgál. Az első fázisban egy holdi multifunkcionális mobilitási járművet (LMMV) szállítanak a kiválasztott táborhelyre. Ez a jármű képes önállóan közlekedni, és rendelkezik egy moduláris hasznos teherrendszerrel, amelyhez különböző modulokat lehet csatlakoztatni. Ez a jármű fogja elvégezni az összes előkészítő munkát, például a leszállás pontos helyének megtalálását, mielőtt az űrhajósok megérkeznek. Az LMMV felelős a modulok összeszereléséért is. Ezután egy alapmodul és egy tudományos modul kerül a táborhelyre. Végül három űrhajóst küldenek a táborba, miután a magmodult és a tudományos modult összeszerelték. A második fázisban a második magmodult és a tudományos modult szállítják a táborba. Újabb három űrhajóst küldenek a táborba. A Hold körüli pályára állított állomás építése is megkezdődik. Végül a harmadik fázisban az utolsó magmodult és a tudományos modult szállítják a táborba, a fúrómodullal és a regolitgyűjtő modullal együtt a LMMV számára. Az űrhajósok az LMMV-t a regolitgyűjtő modullal együtt arra fogják használni, hogy a bázist egy regolitréteggel borítsák be a sugárzás és a meteorok elleni védelem érdekében.

A Holdon élő űrhajósokat a kozmikus sugárzás és a meteoritbecsapódások jelentik a két legnagyobb veszélyt. Valamennyi modul burkolatát sugárzáscsökkentő anyagokból készült kompozit réteggel látják el, a víztartályokat pedig minden modulban a külső és a belső burkolat között helyezik el, ami további védelmet nyújt, mivel a víz lelassíthatja a protonokat. A kompozit rétegen vagy sugárzáscsökkentő anyagokon kívül a modulok burkolatát egy aramidréteggel és egy gumiréteggel is ellátják a meteoroidok elleni védelem érdekében. A ballisztikus mellények és az önzáró üzemanyagtartályok által inspirált aramidréteg jelentősen lelassíthatja a meteoroid sebességét, a gumiréteg pedig légmentes tömítést képezhet, ha a burkolatot áthatolnák. A harmadik fázisban az űrhajósok ráadásul egy regolitréteggel borítják majd be az alapot, ez a regolitréteg extra védelmet nyújt a kozmikus sugárzással és a meteoroidbecsapódásokkal szemben.

Minden hónapra terveznek egy ellátási missziót, az ellátóhajó tiszta vizet hoz a táborba más alapvető szükségletekkel együtt. A tábor egy víz újrahasznosító rendszert is felszerel, amely a levegőben lévő nedvességet és az űrhajósok vizeletét újrahasznosíthatja, és ivóvízzé tisztíthatja. Ha az űrhajósok jeget fedeznének fel, a jeget is össze lehetne gyűjteni, és ugyanezzel a rendszerrel ivóvízzé lehetne tisztítani. A bázis vészhelyzeti vízkészlettel is rendelkezik, amely nyolc űrhajóst fél hónapig el tudna látni.

A havi ellátási küldetés bőséges mennyiségű előre csomagolt élelmiszert szállít a bázisra; ez a bázis fő élelmiszerforrása. A hidroponikus/tudományos modulban termesztett zöldségeket is el lehet fogyasztani. A bázis vészhelyzeti vízkészlettel is rendelkezik, amely fél hónapig nyolc űrhajós ellátására elegendő.

A bázison felhasznált energia nagy részét a modulok mellett elhelyezett különböző napelemek gyűjtik össze. A bázis több radioizotópos hőmérő generátorral (RTG) is fel van szerelve a vészhelyzeti használatra. Normál napokon az RTG-k hőforrásként szolgálnak a bázison, az általuk termelt energiát pedig a bázis akkumulátoraiban tárolják. Ezt az akkumulátort vészhelyzetekben lehet használni, és a bázison hirtelen fellépő áramszükségletet is segíthetik, ha a bázison energiaigényes műveleteket végeznek.

A bázis levegője oxigén és nitrogén keverékéből áll, hogy megelőzze a tüzet. A levegő nagy része a levegő újrahasznosító rendszerrel újrahasznosítható, és a szén-dioxidot az újrahasznosítás során kimossák. A havi ellátóhajó is hoz egy kis mennyiségű levegőt a bázisra, hogy ellensúlyozza a levegőveszteséget. Minden asztronauta rendelkezik egy vészhelyzeti kémiai oxigéngenerátorral a gyors levegőveszteség esetére.

A tábor fő célja a tudományos célokra való összpontosítás. A világ tudósainak és űrhajósainak kivételes lehetőséget biztosít olyan témák kutatására és felfedezésére, mint a Hold geológiája és az ember hosszú távú lakhatása egy másik bolygón. A holdi környezet zord körülményei ráadásul kiváló szimulációt nyújtanak a jövőbeli Mars-kutatási projekthez.

A bázis biztonságos működésének fenntartása érdekében az asztronauták nyolcórás műszakokban dolgoznak a bázis felügyeletén, ezért a "nap" fogalma viszonylag laza a holdbázisban. Az egyes űrhajósok feladatai az egyes űrhajósok szakterületének megfelelően változnak, a tudósok idejük nagy részét a tudományos modulokban végzett kísérletekkel töltik, a mérnökök pedig a bázison folyó műveletek ellenőrzésével és felügyeletével. Általában az asztronauták feladata a bázis működésének fenntartása, a hibák vagy szivárgások ellenőrzése, a földi küldetésirányítással való kapcsolatfelvétel, a tudományos modulban végzett kísérletek, valamint a nyolcórás műszak alatt kötelező edzés végrehajtása. A fedélzeten kívüli tevékenységeket (EVA) és a holdi jármű üzemeltetését a parancsnok külön ütemezi.