[42]

Karácsony után kezdtünk el dolgozni a Holdtábor-projekten. Az első próbálkozások nem voltak a kedvünkre valóak, ezért megállapodtunk a harmadik verzióban, amely végre úgy nézett ki, ahogyan az összes korábbi próbálkozásunk kombinálásával szerettük volna. Bázisunk hat másodlagos részből áll, amelyeket kutatásra és az űrhajósok elhelyezésére használnak, valamint egy elsődleges részből, amelyet termesztési területként lehetne használni. Ezeket a szekciókat fehér színnel festettük. Ezután vannak oxigén- és víztartályok, amelyeket feketére festettünk, néhány ugyanilyen színű zsilippel együtt. Az első és a negyedik másodlagos szekcióban van egy távcső és egy kommunikációs műhold, amely a földi bázissal vagy egy másik, a Hold körül keringő műholddal való összeköttetésre szolgál.

Holdbázisunknak a Hold északi vagy déli pólusán kellene lennie, a hőmérséklet és a napenergia hatékonyabb felhasználásának lehetősége miatt. Alternatívaként a bázis helye egy nagy fémlelőhely közelében vagy olyan stratégiai helyeken lenne, ahonnan a bolygóközi utakra indított rakéták indulnának.

Először is a terepet kell beállítanunk, hogy kissé sík legyen. A holdbázis részeit egy 3D nyomtatóval építenénk meg, amely egy robotkaron lenne elhelyezve. A bázis szakaszait rétegről rétegre kezdené építeni olyan anyagból, amely egy olyan polimerből áll, amely ellenáll a sugárzásnak és néhány kisméretű meteoritnak. Az anyagot egy rakéta repítené a holdbázisra. Az ablakokat, a rovert stb. szintén rakéta vinné a bázisra.

A négyes és az ötös szekció között van egy víztartály körülbelül 450 liter víz számára. A vizet a bázison bányásznák ki, vagy vészhelyzet esetén rakétával repülnének. A bázison lenne egy vízvisszaforgató, amely ugyanazon az elven működne, mint az ISS-en. A víztartály védőrétege ugyanabból az anyagból készülne, mint a bázisé. A vizet állandó húsz Celsius-fokos hőmérsékleten kellene tartani.

A bázis közepén egy üvegház lenne a növények termesztésére. Az alapon lévő ablakok biztosítják a növények számára a növekedéshez szükséges napfényt. A bázison már van elég víz, és az űrhajósok gondoskodnának a műtrágyáról.

Az energiaforrásként a bázis napelemeket használna, amelyek a Nap irányában forognának. Éjszaka akkumulátorok táplálnák a bázist a napközben összegyűjtött energiával. Ha az akkumulátorok meghibásodnának, a tartalék generátorok folyékony üzemanyaggal működnének.

A légtartályok térfogata körülbelül 290 liter. Körülbelül 5 atmoszféra nyomás alatt kellene állniuk, ezért a tartály védőrétegének vastagabbnak és erősebbnek kell lennie. A levegő szűrését ugyanaz a rendszer irányítaná, mint amit a tengeralattjárókon vagy az ISS-en használnak.

[54]

A bázis védőrétegei megvédik a sugárzástól. A rétegek egy ellenálló polimer és holdpor keverékéből készülnének, a bázis falain pedig egy speciális bevonat lenne, amely visszaveri a napfényt. A mini meteoritok elleni védelem érdekében 20 cm vastagságú falakat építenének be, amelyek ellenálló polimerből vagy a Rice Egyetemen készített speciális anyagból készülnének.

Az űrhajósok különböző kísérleteket végezhetnének a Hold felszínén a holdjáró segítségével, amely segítene nekik, ha nagy távolságokat kellene megtenniük, vagy tanulmányozhatnák a csillagokat vagy más bolygókat, amelyek a hatalmas űr vákuumában találhatók, a bázison található két csúcstechnológiás távcső segítségével. Új technológiákat is feltalálnának, hogy túlélhessenek a Hold ellenséges környezetében vagy az űr vákuumában. Az asztronauták még azt is tanulmányozhatnák, hogy a Hold gravitációja milyen hatással van az emberi testre. De ami a legfontosabb, a bázist üzemanyagtöltő állomásként használhatnák olyan űrhajók számára, amelyek még a Holdnál is messzebbre jutnának. Az üzemanyagot, például a hélium-3-at, akár a Hold felszínén is ki lehetne bányászni.